Nagy veszteség Garas Dezső halála. Számomra – felejthetetlen színészi játéka mellett – azért mert Ő értette meg velem mi az élet értelme… 1997-ben történt. A sors különös egybeesése, hogy éppen szilveszter előtt néhány nappal. A TV-t néztem.
Közéleti szereplőket kérdeztek meg arról, hogy mi az élet értelme? Bár még akkor nem tudtam, de vélhetően a közelgő 98’-as választások miatt – a kormánypártok vezetői, Horn Gyula, Kuncze Gábor valamint Göncz Árpád köztársasági elnök nyilatkozott finoman szólva is üres frázisokat az élet értelméről.
Hagyták elgurulni a feldobott labdát: ugyanolyan öltönyben, ugyanolyan semleges háttér előtt, hangsúlyok, mimika, gesztusok és lényegi mondandó nélkül beszéltek. Dögunalom – megjegyzem ekkor még a politikai kommunikáció csak a szárnyait bontogatta és a péert is csak kevesen ismerték és píárnak mondták.
Ekkor Garas Dezsőnek szegezték a kérdést: mi az élet értelme? És amit akkor mondott soha nem felejtem el:
Előre is kérem az elnézésed, mert sajnos nem emlékszem pontosan minden részletre. Úgy adom vissza, ahogyan másfél évtized homályából emlékszem. Talán a képzeletem megmásított ezt-azt, de az üzenetre tisztán emlékszem, mintha csak ma történt volna.
Garas Dezső egy kávéházban ült. Nyakában selyem sál, előtte egy feketekávé. A kávéházat halk zsongás és kívülről beszűrődő fény tette élővé, barátságossá. A kérdés hallatán Garas Dezső lassan, elgondolkozva kevergetni kezdte a kávéját, majd megismételte:
- Az élet értelme? Erről eszembe jut egy történet – mondta.
A történet szerint Garas Dezső fiatal színészként a Siófokon haknizott a társulattal. Amikor este szórakozni indultak, az egyik idős színész – a nevére sajnos már nem emlékszem – a kikötőnél felkiáltott és az éjszakai fényekben ragyogó túlpartra mutatott:
- Oda nézzetek ott vannak a fények, ott az élet! Menjünk át Füredre!
Azzal áthajóztak Balatonfüredre. Amikor leszálltak a hajóról, ez az idős színész sarkon fordult, felemelte a kezét, a túlpartra mutatott és felkiáltott:
- Oda nézzetek ott vannak a fények, ott az élet! Menjünk Siófokra!
- De hát akkor hol van az élet? – kérdezte a történet végén Garas Dezső. Mosolyogva felnézett a kávéja mellől, majd derűs bölcsességgel és könnyed eleganciával csak annyit mondott: ÚTKÖZBEN…
Ezzel a szép történettel kívánok Neked magánéleti és üzleti sikerekben, egészségben, barátságban, szerelemben és élményekben gazdag, boldog új évet.
Fülöp Zoli
Zoli,
köszönöm a történetet és a jókívánságokat, hasonlókat kívánok minden útitársunknak!
Nagyon szép történtet! És annyira szemléletesen írtad le, Zoli, hogy láttam az egészet… ahogy Garas Dezső elmesélte…
Köszönöm, hogy megosztottad velünk
BŐséges, Boldog Új Évet kívánok mindenkinek szeretettel…
Ez annyira jó, és annyira imádtam ezt az embert. Köszi, hogy pont ezt, és pont most írtad, pont erre volt most szükségem. Zs:)
Gratulálok, ez egy tökéletes írás. Köszönettel István
Mennyire mély és igaz.
Zoli! Ez a sztori telitalálat.
Eckhart Tolle: A Most hatalma című könyve jutott
erről eszembe. Ajánlom figyelmedbe, létezik
hangoskönyvben is Domján László páratlan előadásában.
Olvastad?
Ritkán reagálok, de ez a bejegyzés annyira
lélekemelő volt, hogy nem bírtam ki, hogy ne köszönjem meg!
Szeretettel gratulálok!
Weiser István
webvizionista
Ez nagyon szép volt Zoli! Köszönöm és BUÉK!
Igazán szép történet, még annyit tennék hozzá, hogy ha útközben észrevesszük és értékeljük azokat a jeleket melyek nekünk szólnak, sokkal teljesebb és boldogabb életet élhetünk.
Köszönöm a jó kívánságokat és Neked nagyon boldog 2012-es évet kívánok:
Béla
Köszönöm, hogy megosztottad.
Én így köszöntem el:
Istenem, ismét egy a nagyok közül:( Nyugodjon békében, Minarik Ede.”Mert kell egy csapat”. Odafennről mutassatok példát. Mert “Egyedül nem megy”…
Egy malajziai dzsungel hostel (kockás füzet) vendégkönyvében olvastam a következő megfogalmazást:
“The journey counts more than the destination.”
Szerintem az élet értelme a Szeretet. Szeretet adni és kapni.
De ebben az az igazság, hogy jobb adni.
Köszönöm Zoli!
És hányan figyelik csak a távoli fényeket, és dühösek az utazás kényelmetlensége miatt…
üdv.
Czinege
Szia Zoli!
Ez nagyon jó! Nem csodálom, hogy felejthetetlen a számodra.
Ez a rövid történet arra is rámutat, hogy az élet értelme és öröme a mostban keresendő. Aki erre nem képes és mindig csak a távolba néz, az bajban van.
Sikerekben Gazdag 2012-őt!
Nagyon örülök, hogy tetszett Garas Dezső története. Nagyon köszönök minden hozzászólást!
@Weiser István Köszönöm a könyvtippet, még nem olvastam. És külön köszönöm a hozzászólásod: megtisztelsz:)
@Hevesi Norbert, Chi*** Csapó Ida, Marthi Zsuzsa, Sum István, Farkas Anikó: köszönöm szépen a hozzászólást és a jókívánságot.
@Kiss József Köszönöm Józsi, ez Tőled különösen jól esett…
@dr Kovács Béla Egyetértek. Úton lenni és szemlélődni.
@Pali Az úton a célok útjelzők:)
@Péter Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed.
@Czinege Károly Bizony az utazás fárasztó dolog és ez sokakat visszatart:(
@Tornoczky Gábor Azért nem árt néha hátra nézni, hogy honnan jöttel és gyakran előre, hogy hová mész
Van erről egy nagyon jó Philippe Zimbardo TED előadás, ajánlom mindenkinek: http://www.ted.com/talks/lang/en/philip_zimbardo_prescribes_a_healthy_take_on_time.html
Kedves Zoli! Köszönöm ezt a történetet, nagyon érzékletesen írtad le! És külön köszönöm, hogy végre valaki nem csak a “sikerekben gazdag új évet” kívánja nekem, hanem az egészséget és a szerelmet is, mert az egyik nélkül nem megy, a másik nélkül meg nincs értelme! Neked is hasonló jókat kívánok!
üdvözlettel: egy tanítványod
Szép történet és szépen meséled el.
Nem állt hozzám közel Garas Dezső színészi játéka, de ez nem von le semmit a munkásságából. Mégis ezzel a sztorival egy kicsit közelebb hoztad a személyiségét és nemcsak nekem, hanem még biztos sok embernek.
@Hegedűs Anna Nagyon köszönöm Anna! Hogy megy a sorod?
@Bocskay István Nagyon örülök, ha így érzed, mert ez volt a célom.