A díjalapítás három főbűne

Díjalapítás előtt kötelező olvasmány!

Egyre többen próbálkoznak díjalapítással hírnévre szert tenni. Ez dicséretes. Azonban a többség ezt olyan ügyetlenül teszi, hogy a tiszatenyői óvoda házi zsákban futó versenye is hitelesebb és színvonalasabb annál. Ez már nem dicséretes.

A díj alapítása, vagy verseny szervezése kiváló péer eszköz, azonban jól csinálni nehéz. Melyek azok a hibák, melyeket a leggyakrabban elkövetnek a díjalapítók?

A bronzérmes az érdektelenség

Az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a díj nem valós, mérhető vagy legalábbis értékelhető teljesítményt díjaz és így – dacára a jó szándéknak – érdektelen. Ez néha egészen pici dolgokon múlik.

Az Forma 1 verseny azért sikeres, mert a gyorsaságról szól. Aki a leggyorsabb, az a világbajnok. Emellett egy díj van még, a konstruktőröké.

A hitelességhez négy dolog fontos:  kinek a szervezésében, kik, miben és ki előtt versengenek. Ez egy nagyon finom egyensúly, ahol az elemek összhangja is fontos.

A Forma 1 szervezője a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), a konstrukrőrök (csapatok) és pilótáik versengenek, hogy ki a leggyorsabb és mindezt százmilliós nézettség mellett. Minden a helyén van.

A jelentéktelen mezőnyé az estzüstérem

Kell magyaráznom? Ha meghallanád egy ismerőstől – még ha gyerek is – hogy megnyert egy versenyt vagy elnyert egy díjat, mi lenne az első a reakciód? Szerintem valami ilyesmi: “Hű, de szuper, gratulálok! És hány közül?”

És ez teljesen természetes! Önkéntelenül keresünk valami támpontot ami segít megítélni az eredményt, ami hitelesíti. De ugyan így az indulók kvalifikálása is meghatározza egy díj értékét. A díjazottnak is.

Egyszer gyerekként bronzérmes lettem kardvívásban. Szerencsén volt, mert a korcsoportomban kevesen indultak. Összesen öten. De nem tudtam őszintén örülni, mert úgy éreztem, hogy érdemtelen az eredmény.

Az aranyérem a gagyi díjaké!

Ha láttál már csalódott gyermekarcot, ahogy egy értéktelen díjjal a kezében álldogál  a tanévzárón, akkor tudod miről beszélek. Mindenki tudja, hogy amit munkájáért, kiváló eredményeiért kapott az egy értéktelen vacak.

Valahol mindenkiben bujkál egy kis káröröm, mert igazolva látják, hogy “ugye, hogy nem is érdemes törni magam!”. Ez megalázó! Egy értéktelen díj a teljesítmény kicsúfolása: lám ennyit ér a munkád…

Ha valaki nem tud értékes tárgy vagy pénzjutalmat adni díjként, akkor kérem szépen ne adjon semmit! Sokkalta többet ér egy forró kézfogás, egy taps vagy nyilvános gratuláció formájában megnyilvánuló erkölcsi elismerés, mint egy nejlonszatyor ingyenes repicucc a “szponzoroktól”.

Valójában az erkölcsi elismerés az alap, melyre rá lehet tenni néhány lapáttal tárgy vagy pénzjutalommal. Ezért csak az értékes díj a díj. A többi megalázó kicsinyesség. Pfuj!

És ha már itt tartunk…

…nehogy azt higgye az a “szponzor”, aki a szponzoráción takarékoskodva valami értéktelen vacakkal kiszúrja a szervezők és a díjazottak szemét, hogy jó üzletet csinál. Ellenkezőleg!

Mindenkinek átsuhan az agyán, hogy “édes Istenem, de sóher ez a cég”. Szóval aki szponzorál, az tegye nagyvonalúan, hogy büszke lehessen rá.

Persze több fontos szempontot fel lehetne még sorolni a díjakról és versenyekről, de valójában ha ez a három elem megvalósul az bőven elég. És itt egy pozitív példa, az egyik legszellemesebb péer kezdeményezés amit az utóbbi időben láttam: “Bringával a vörös szőnyegen”.

Fülöp Zoli

 

4 Hozzászólás -- “A díjalapítás három főbűne” bejegyzéshez


  • Eszméletlen találó, ahogy ezt olvasva rádöbbentem, hogy ez tényleg minden esetben így van. Mégis, ha ilyesmibe kezdtem volna eddig, tuti belesétálok ezekbe a hibákba. Köszönet ezért a bejegyzésért!

  • Milyen fura, hogy biciklis példával zártad a bejegyzést. Korábbi versenyzőként megnyertem egy több napos versenyt (Tiszántúli körverseny). Kaptam egy kicsi, csúnya porcelán vázát. Ez tényleg az az eset, hogy elég lett volna a kézfogás, meg a megjelenő cikkek.
    A díjnak kikiáltott váza csak rontott a helyzeten.

    Az itt leírtakra komolyan kell figyelni mert hátra is elsülhet az egyébként jó szándék.

  • Köszönöm Előd és nagyon örülök! Az a legrosszabb az egészben, hogy olyan ez pont, mint a király új ruhája: senki nem beszél róla, de mindenki látja…

  • Gábor, először is gratulálok a teljesítményedhez, az ezért nem semmi! Gondolom tekersz egy jó ideje, hogy ilyen eredményt el tudtál érni!

    És sajnos szomorú, hogy ennyire nem törődnek ezzel a szervezők. Már csak azért is, mert a saját maguk értékét is meghatározzák ezzel valahol…

Leave a Reply

*




Switch to our mobile site