Archive for the 'PR' Category

Az én sztorim: így lettem újra PR tanácsadó

Amikor szakítottam a politikával szerettem volna PR tanácsadó lenni. Vállalkozást alapítottam és minden úgy csináltam ahogy a nagykönyvben: piacot kutattam, szolgáltatást fejlesztettem, majd kiszórtam egy csomó ajánlatot…

…és akkorát estem pofára, hogy annál nagyobbat nem lehet: nulla, azaz nulla vevőm lett! Egyszerűen nem tudtam eladni a szolgáltatásom. Nem kellett.

Ezért egy időre szakítottam a PR-el és teljesen más üzletbe fogtam, ahol a marketing volt a feladatom. Ekkor találtam rá a Marketing Commando-ra és jelentkeztem a Marketing Fittnesz Programra, vagy ahogy szoktuk mi hívtuk, az MFP-re. Szerettem volna ha egy kicsit “magától” ment volna a marketing és a szívem mélyén még dédelgettem a PR álmot.

Világosan emlékszem a pillanatra: valamikor a 9 hónapos MFP vége felé történt, amikor mint a villám hasított belém a felismerés. Leírhatatlan érzés volt! Szó szerint akkorát csaptam a homlokomra, hogy csattant!

Egyszerre megvilágosodott minden. Megértettem mi volt a sikertelenségem oka, miért nem kellett a a PR szolgáltatásom senkinek, és pontosan tudtam, hogy mit kell tennem.

Ezután gyorsan történt minden: előbb elnyertem a Marketing Commando “Év marketingese” díját, majd már mint előadó szerepeltem az egyik konferencián. A Marketing Fittneszen szerzett tudással és a fejembő kipattant ötlettel hamarosan megtöltöttem az első Publicitás Tréninget, majd az egyik megbízás követte a másikat.

És egyszer csak azon kaptam magam, hogy azt újra csinálom amit mindig is szerettem volna: PR tanácsadó vagyok. Tulajdonképpen már azért az egyetlen sorsfordító ötletért megérte befektetni a MFP-be – a megszerzett tudásról nem is beszélve.

Nem mellesleg azért támadt nosztalgikus hangulatom, mert most kaptam Wolf Gábortól levelet a most induló Marketing Fittnesz Program bemutató órájáról. Ha már megy a céged, de szeretnél jobb marketinget, akkor jó szívvel ajánlom: http://www.marketingfitnesz.hu/bemutatoora.

Az előadás csütörtökön, azaz november 22-én 9 órától lesz Budapesten, a Flamenco Hotelben.

Fülöp Zoli

ui: Mielőtt bárkiben felmerülne: nem kapok jutalékot a Marketing Commando-tól az MFP ajánlásáért. A bejegyzést azért írtam, mert ez a véleményem.

 

Lelkifröccs és PR lecke Dr. Csernustól

Lelkifröccs, Lelkibéke, Bevállalod? Nem, nem, nem, ezúttal nem a lélekkel foglalkozik Dr. Csernus Imre, hanem a borral.

Ugyanis a Lelkifröccs, a Lelkibéke és a Bevállalod? az általa alapított Almagyar-Érseki Szőlőbirtok borainak a neve.

A Lelkifröccs, a Lelkibéke és a Bevállalod? név a mögötte rejlő sztori miatt érdekes. E nevekben van érzelem, szellemesség, filozófia és vannak benne történetek. Dr. Csernusé és a Te történeteid is, hiszen biztosan adtál és kaptál már lelki fröccsöt és talán vágyod a lelki békét, tudod miről van szó.

E nevek nem csak a Csernus miatt, hanem más esetben is érdekesek lennének, még egy ismeretlen pincészet esetében is. De így együtt a kettő, egy elismert híresség és egy hírértékű terméknév különösen magas hírértékű.

Nem is maradt el a médiafigyelem, én is a médiában hallottam róla a Csabai kolbászfesztivál kapcsán, melynek hivatalos bora lett.

E sztori kiváló példája annak, hogyan tehet hírértékűvé egy terméket a névválasztás. Tudsz még ilyet mondani, ami nagyon tetszik?

Fülöp Zoli

Miért a rossz hír a jó hír? És ki hibája?

Esküszöm, hogy megtörtént, hogy közöltünk a hírt egy közelgő konferenciáról és egyetlen média sem hozta le. Majd átírtuk negatív tónusúra és több vezető médium előkelő helyen adott hírt róla. Miért van tele rossz hírekkel a média, miért a rossz hír a jó hír? Erre a számtalanszor nekem szegezett kérdésre próbálok választ adni – bár a válasz lehet nem fog tetszeni:

Azért van tele a média rossz hírekkel, mert azt nézik a legtöbben. Csak gondold végig a saját reakcióid, amikor e bejegyzés címét elolvastad. Ha olyan vagy mint amilyen az emberek többsége – és amilyen én is -, akkor a negatív megközelítés önkéntelenül felkeltette az érdeklődésed. Ilyen egyszerű. Azaz mégsem:

Tudományos kutatások támasztják alá, hogy az emberek érdeklődését a rossz hírek keltik fel. Sőt! Jobban emlékezünk azokra a dolgokra, melyek a rossz híreket követik, mint azokra melyek megelőzik azt. Ennek részben az a magyarázata, hogy a negatív hírek vannak az életünkre jelentős hatással. Ösztönösen el akarjuk kerülni a bajt, ezért aztán odafigyelünk mindenre ami rossznak néz ki, ami veszélyt jelenthet ránk nézve…

Dühít valami? Vagy félsz? Az nagyon jó hír!

A rossz hírek között is a legjobb az ami dühöt vált ki. Emelkedik a benzin ára? Szuper! A vízcsapból is ez folyik és még a tudatos médiafogyasztók is találkoznak az üzenettel. Emelkednek az adók? Remek! Egy héten át mindenki erről beszél. Épül egy új iskola? Na és? De ha van körülötte egy kis botrány, garantált a címlap!

A második legnagyobb érdeklődésre számot tartó hír, ami félelemmel tölt el. Narancsriasztás, katasztrófák, az eurozóna válsága, globális felmelegedés? Címlap, címlap, címlap. Emlékszel hol voltál, amikor hallottál a Wolrd Trade Center katasztrófájáról? És amikor a 2006. októberi tüntetésekről szóltak a hírek? Emlékszel? A félelem és a düh megragadja a figyelmet, felkelti az érdeklődést és hosszan megmaradó emlékeket eredményez.

Politika, sztárok, egyebek

Ugyan így megvan a tudományos magyarázata, hogy miért van tele a média politikával és sztárokkal. Az sem véletlen, hogy mindig a kisember szemszögéből mutatja a dolgokat a média, legyen szó iskolakezdéstől vagy éppen az adózás rendjének változásáról. Az előbbi magyarázata, hogy embereket érdeklik a közösség magas társadalmi státuszt betöltő tagjairól szóló információk, míg utóbbi esetében magasabb a hírérték ha a néző magára ismer. És akkor ott van még a cukiság faktor, amiről az előzőbejegyzésben írtam.

Megváltozott a világ és vele változott a hírérték: ma a szenzációs és az érdekes a hír, míg valamikor a lényeges és a fontos számított annak. A bonyolult témákat leegyszerűsítik, botrány, dráma és konfliktusközpontú megközelítés jellemzi a hírműsorokat.

Ez van…

Tetszik, nem tetszik, azért ilyenek a hírek, mert ez érdekeli az embereket. Az egyik vezető hírműsor szerkesztője árulta el egy előadásában, hogy amint kevesebb a rossz hír, azonnal zuhan a nézettség.

Szándékosan nem foglalok állást, hogy ez jó vagy rossz. Mindössze arra akartam rávilágítani miért a rossz hírek a jó hírek. De van jó hír is: az itt leírtak haszna ennél jóval több számodra! E törvényszerűségeket alkalmazva hatékonyabbá tudod tenni a kommunikációd és hírértéket generálhatsz, ezáltal bekerülhetsz a médiába és készpénztérő hírnevet építhetsz.

Irány a címlap!

Fülöp Zoli

Jól van ez így? Neked mi a véleményed? Szólj hozzá és ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal ezekkel a gombokkal itt lent – előre is köszönöm:

A cukiság faktor

A tegnapi RTL Klub Híradóban láttam egy érdekes cuki a tudósítást Kecskemétről. A hír arról szólt, hogy felújítottak egy új szökőkutat, melybe teknősöket telepítettek.

A kis szökőkút azonnal a város és a turisták kedvence lett. Ugyanakkor ez a kis színes hír elég volt ahhoz, hogy a város bekerüljön az ország legnézettebb televízió csatornájának híradójába, főműsoridőben…

Ez különösen annak fényében tiszteletre méltó teljesítmény, hogy ha félmilliárd forintból felújítják a művelődési házat, az a kutyát sem érdekli és még a megyei lap is húzza a száját, a hír hallatán. És, hogy a címlapokra nem fog kerülni, az egyszer biztos.

Ellenben az ilyen ki színes hírek nagyon értékesek. És, hogy miért?

A cukiság faktor

A színes rövid hír könnyedén surran be a médiakapun aminek az a magyarázata, hogy magas a hírértéke. A hírértéket ugyanis jelentősen növeli a hír által kiváltott érzelmi hatás, mint a tragédiák és balesetek, szerencsétlenségek, amikor önkéntelenül megáll az embere és a hír hallatán önkéntelenül azt mondja: Úristen! (Egyébként ezért olyan sok a tragédia és a borzalom a TV híradóban).

Hasonló hatást váltanak ki a cukiságok, amitől szinte az összes nő egyként kiált fel országszerte: “Jaj, de édes”! Ezért vannak a hírműsorokban rendszeresen olyan cukiságok, mint koala macik, kistigrisek, vidra bébik, fecskék, gólyák és így tovább.

Lopva épül a márka

Ugyanakkor egy másik dolog is van ami miatt értékesek a kis színes hírek: az érzelmekre hatva színezi, árnyalja, a képet és lopva építi a márkát.

Kecskemét esetében például az utóbbi időben a Mercedes gyárról lehet a legtöbbet hallani, ami – kissé leegyszerűsítve ugyan – azt a képet alakíthatja ki az emberekben, hogy Kecskemét fejlődik, erős a gazdasága és van munka.

Ha ez a kép meg van spékelve néhány ilyen kedves kis hírrel, mint a teknősökről szóló, melyek azt üzenik, hogy ez egy élhető, barátságos érdekes város, végül úgy érezheti az ember, hogy Kecskemét nagyon hangulatos helye a világnak.

Szép és még okos is!

A két üzenet – barátságos, élhető város erős gazdasággal – együtt nagyon erős, meggyőző érvrendszer! Hiteles, világos, ugyanakkor érdekes érveket ad arra a kérdésre, hogy milyen város Kecskemét: “jó hely, mert ott a Mercédesz és élhető és szép a város, például van egy szökőkút, amiben nyolc teknős él”.

Az ilyen üzenet hihető, könnyű megjegyezni és továbbadni ezért könnyen terjed. A finomság a dologban, hogy a fő üzenet mellett több ilyen a szegmensekre optimalizált üzenetet meg lehet fogalmazni a márkaértékeknek megfelelően…

Mit szólnál ha bejelölne egy teknős a Facebookon?

És még mennyi tartalék van a sztoriban: el lehetne nevezni a teknősöket. A vezetéknevük természetesen Kecskeméti lenne. Az egyik lány teknőst nevethetnék Kecskeméti Mercedesnek a Mercedes gyár tiszteletére. A Facebookon pedig gyűjthetnék a rajongókat és kommunikálhatnának a teknőcök.

Nézd meg Te is a teknősöket ITT.

Hogyan alkalmazd a gyakorlatban a cukiság faktort?

Színes híreket nagyon sok cég tud magáról kommunikálni – nem kell hozzá feltétlen cukiság. A lényeg, hogy ha van olyan érdekes adat, információ, esemény a cégeddel kapcsolatban, amely hatására önkéntelenül kiszakad az emberekből valami ilyesmi, hogy “azta”, “jaj de jó”, “ez hihetetlen”, és így tovább, akkor az jó téma. Lehet ilyen például egy különleges ügyfél. Csak gondolj bele, milyen értéke van egy ilyen hírnek: amellett, hogy óriási lökést ad a média megjelenés,  akár az egész bizniszt rá lehet építeni erre a sztorira!

Ha van ilyen érdekes témád, gondolkodás nélkül küldd meg a médiának.

Sok sikert!

Fülöp Zoli

ui: Ha tetszett, kérlek oszd meg másokkal – előre is köszönöm a segítséged!

Legenda születik: Szilágyi Áron olimpiai győzelmének hihetetlen történelmi párhuzama

Bár a történetben jelentős szerepet játszik a hírnév, e bejegyzésem kivételesen mégsem a PR-ről, hanem sokkal érdekesebb dologról szól: egy legenda születéséről…

Szilágyi Áron szerezte hazánk első olimpiai aranyát kardvívásban és ezzel a Londoni Olimpia magyar hőse lett. Érdeklődve olvastam a róla szóló tudósításokat, mert szerettem volna többet megtudni róla, szerettem volna  jobban megismerni és…

… az Index cikkét olvasva egyre erősödött bennem a gyanú, hogy – bármilyen hihetetlennek tűnik – mindez már megtörtént valamikor. És akkor beugrott: Terstyánszky!

Az 1928-as Amsterdami Olimpia hőse – Szilágyi Áronhoz – hasonlóan a kardvívásban olimpiai aranyat szerző Terstyánszky Ödön volt. Persze a vívás hagyományosan magyar erősség és Szilágyi aranya a 35. a sportág hazai történetében, így az nem lenne elég a párhuzamhoz. Azonban ennél jóval többről van szó:

terstyánszki
A kép forrása: Blikk.hu

Szilágyi Áron A kép forrása: MTI

Terstyánszky Ödön a kardvívás olimpiai bajnoka
1928. Amszterdam

Szilágyi Áron a kardvívás olimpiai bajnoka
2012. London

  • Terstyánszky volt az ész vívás megtestesítője. Prezíc Ödönnek csúfolták, mert feljegyzéseket készített az ellenfeleiről.
  • Az Index fent idézett cikkből kiderül, hogy Szilágyi felkészült az ellenfeleiből, az edzőjével 250 csörtét elemeztek ki és a laptop ott volt végig mellette és még két asszó között is használta. Ésszel vívott.
  • Terstyánszky – aki egyébként polihisztor volt – pszichológia tanulmányt írt Dosztojevszkij egyik hőséről.

És akinek ez még mindig nem lenne elég:

  • Szilágyi szeptemberben kezdi meg pszichológiai tanulmányait a Károlin.
  • Terstyánszky 1890-ban született.
  • Szilágyi 1990-ben…

Nem tudom ki hogyan van vele, de számomra nagyon izgalmas ez a történelmi párhuzam:

Terstyánszky Ödön egy élő legenda volt a maga idejében. Az I. világháborúban megsérült a jobb karja, ami kettétörte a sportolói karrierjét. Azonban szívós szorgalommal megtanult bal kézzel vívni és ezután aratta sikereit az ész vívásnak köszönhetően.

Úgy érzem, hogy Szilágyi Áron győzelmével egy hasonló legenda van születőben, akiről már most azt mondják, hogy Ő lehet a “vívás Puskása”… Úgy legyen!

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg a bejegyzést, hogy minél többekhez eljusson.

Fülöp Zoli

 

Mocskos pszichológiai trükk: a hiány elvének alkalmazása a kommunikációban

Egyszer megkérdeztem egy ügyfelet, akit frissen húztam ki a slamasztikából, hogy minek tulajdonítja a sikert – ugyanis volt egyetlen kulcsmondat, amivel a krízist eredményesen kezelni lehetett. Az volt a válasza, hogy szerencsém volt.
Csakugyan? – kérdeztem. Pár napra rá megküldtem neki ezt a rövid cikket, melynek hatására meggondolta magát…

Köztudott, hogy a hiány elve, tudományos nevén pszichológiai reaktancia ördögi eszköz lehet a kommunikációs szakemberek kezében, mellyel akár hisztérikus vásárlási rohamot lehet előidézni – gondolj csak az első iPhone-okért folyó ádáz harcra. De erre az elvre épül minden “limited edition” típusú kampány is.

A probléma lényege, hogy ha valami nehezen elérhető, akkor sokkal jobban vágynak rá az emberek. Némileg leegyszerűsítve a kínálat korlátozásával növelhető a kereslet. Azonban ez még mind semmi ahhoz, ha valami, amit bármikor megszerezhetnénk, egyszer csak nem áll rendelkezésre:

Ekkor a hatás hisztérikus! Őrülten akarják az emberek a valamit. Miért? Erről szól ez a cikk – előre is elnézést, mert talán meglepő lesz: http://pszihomarketing.hu/hianyelve. De mielőtt tovább olvasnád a bejegyzést: feltétlen klikkelj a cikkre, egy perc az egész, aztán gyere vissza és olvass tovább bármi történikhttp://pszihomarketing.hu/hianyelve.

 

Ne “csalj”: ne olvass tovább, hanem klikk a cikkre, aztán gyere vissza, történjék bármi: http://pszihomarketing.hu/hianyelve.

 

Nos? Elolvastad?

Nem, mert nem működik a link? Idézd fel az érzést: ez az amiről beszélek. És ha most itt állna a a link címe helyesen, szinte kivétel nélkül mindenki kattintana, mert jobban kell neki az információ, mint valaha. Mert most már igazán vágyik rá. Ez a hiány elve…

Hogyan alkalmazhatod a hiány elvét etikusan?

Vigyázat! Ez az eszköz alkalmas lehet a manipulatív kommunikációra! Ezért csak nagyon körültekintően és kizárólag az etikai normák betartása mellett javasolt az alkalmazása. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy őszintének kell lenni: csak akkor lehet azt mondani valamiről, hogy kevés van, ha tényleg kevés van – ellenkező esetben hiteltelen az egész.

Fülöp Zoli

ui: kérlek ha tetszett, oszd meg a bejegyzést! Előre is köszönöm!

Hogyan adj rádióinterjút? 11 alapszabály

Az egyik ügyfelem a Rádió Q vendége volt nemrég. Mivel nem rutinos nyilatkozó, elmondtam neki a legfontosabb dolgokat amit tudnia kell ha rádióba megy. Ezeket a szabályokat még akkor gyűjtöttem össze amikor politikusoknak adtam tanácsokat. Hasznos fortélyok ezek, melyekkel és egy kis gyakorlással kiváló “médiaszereplővé” válhat valaki a saját szakterületén. Gondoltam megosztom, hogy hasznát vehesd:

  1. Tudd, hogy hová mész! Kérdezd meg, hogy milyen műsorba, milyen témában és mennyi időt kell beszélned. Még egy tipp: mindig nettó időre kérdezz, mert a műsoridőből lejön a reklám, a zene – ha van és a műsorvezető ideje.
  2. Készülj fel! Gondold át mit fogsz mondani és gondold át a lehetséges kérdéseket– a kényeseket is – és készülj válasszal. Próbáld is el amit mondasz, akár vedd fel a telefonoddal és hallgasd vissza. Ez amellett, hogy kontrollt ad, segít szimulálni és kicsit szokni az igazi mikrofont.
  3. Laaasssaaann beeszééljj! Kicsit lassabban, mint általában. Ha kicsit lassúnak érzed, általában akkor jó.
  4. Artikulálj! Ez amellett, hogy érthetővé teszi a beszédet, kicsit lassítja is. (Ne félj, hogy hülyén néz ki, a rádióban úgysem látszik:)
  5. Mosolyogj:) A mosoly megváltoztatja a hangtónust, kedvesebbé, melegebbé teszi.
  6. Rövid mondatokat használj! A rövid mondatokat könnyebb megérteni.
  7. Ne használj szakkifejezéseket - ha nem muszáj. Ha muszáj, magyarázd meg – ez minden nyilvános szereplésre igaz.
  8. Légy kedves a riporterrel! A riporter semleges. “Médium, csatorna, közvetítő közeg”. Az számít, hogy a hallgatókra milyen benyomást teszel, nem pedig az, hogy jól megmond és igazad legyen. (Ezt a pontot nem lehetett elégszer ismételni a politikusoknak:)
  9. Amit mondasz legyen érdekes, szórakoztató! Ennek érdekében készülj rövid izgi sztorikkal, érdekes adatokkal.
  10. Amit mondasz legyen hiteles! Ennek érdekében mondj konkrétumokat, tényeket és adatokat. Egy sztorik akkor hiteles, ha van benne konkrétum.
  11. Válaszolj ha kérdeznek! DE: Te vagy a szakterületed szakértője. Ezért ha nem a lényegre kérdeznek, röviden, tényszerűen válaszolj, majd mondd el, ami szerinted még fontos.

+1. Lámpaláz leküzdése

Ha nem vagy izgulós, akkor ezt a bekezdést nyugodtan kihagyhatod.
Ha viszont izgulsz, akkor íme egy tipp a lámpaláz leküzdéséhez:

A lámpaláz oka, a kudarctól való félelem…

Az interjú előtti izgalom természetes. Aki még nem adott interjút, vagy nem gyakorlott rendszerint az ismeretlentől fél és attól, hogy kudarcot vall és leég mások előtt.

Aki pedig már adott interjút az attól fél, hogy vajon jól fog-e sikerülni az interjú – és persze attól, hogy kudarcot vall és leég mások előtt:)

A lámpalázat felkészültséggel és rutinnal lehet a legjobban csökkenteni! Az egyik leghatékonyabb módszer, ha az interjú elejét szóról szóra begyakorlod.

Az ellenszer

El kell próbálni a köszönéstől kezdve az első öt-hat mondatig. Hangosan. Vedd fel a telefonoddal és játszd le magadnak. Ezzel szokod kicsit a hangod.

Írj össze kérdéseket és válaszold meg. Készülj fel magadból, ha azt kérik mutatkozz be – én már kaptam így mattot élő adásban:P

Ezeket a kérdéseket és a bemutatkozásod küldd meg a szerkesztőnek és meg is kérheted, hogy ezek közül tegye fel valamelyiket, mert nagyon izgulsz és bele kell rázódnod az elején.

Hidd el, nagyon szívesen segítenek majd:) És az, hogy betéve tudod az elejét, segít átlendülni a nehezén és ez pont elég.

Sok sikert a rádióinterjúhoz!

Fülöp Zoli

A mezítelenség páncélja

A hétvégén ritka élményben volt részem: Rúzsa Magdi, Magdaléna Rúzsa című estjén jártam. Az előadás különlegessége, hogy a dalokat prózai részek keretezik, amikor Rúzsa Magdi saját életéről mesél megrendítő őszinteséggel.

Mesél a gyermekkoráról, az első szerelemről, a háborúról – ahogyan Ő látta -, és mesél vágyakról, fájdalmakról. Mígnem ott állt kitárulkozva, őszintén és sebezhetően és végtelenül hitelesen. Hitelesen és ettől erősen. Így válik a sebezhetőség erővé, a mezítelenség erős páncéllá.

Bátrak erénye

Óriási bátorság kell az ilyen őszinteséghez, mert elsőként önmagunkkal kell szembenézni. Nem mindenki képes erre. Amikor politikusokkal dolgoztam, itt dőlt el minden: aki képes volt őszintének lenni, az képes volt arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez.

A nyíltság paradoxona

Érdekes paradoxon ez: minél kevesebbet tudnak egy médiaszereplőről az emberek, annál támadhatóbb – legyen az politikus, művész, sportoló vagy éppen vállalkozó-, mert a róla alkotott képet könnyű átszínezni. Ezzel szemben ha nyíltan, őszintén beszél önmagáról, nehezebb támadni, mert már nincs a dolgoknak hírértéke. Ugyanakkor az őszinte beszéd lehetőséget ad megmagyarázni, jó színben feltüntetni a dolgokat – mielőtt a konkurencia vagy éppen a média félremagyarázhatná, rossz színben tűntethetné fel ugyanazt.

Jó példa erre Szabó Győző vallomása a drogos múltjáról. Őszintén kiállt és félremagyarázhatatlanul elmondott mindent – azaz írt egy könyvet. És ezen a ponton éppen ez az őszinteség teszi hitelesség és erőssé. Így arról szól ez a történet, hogy “Szabó Győző legyőzte a drogot”. Míg ha ugyanerről a médiában hallunk először valószínűleg így hangzana: “Fény derült Szabó Győző sötét titkára”. Van némi különbség, pedig senki nem állított valótlant.

Akkor mostantól az életem nyitott könyv?

Persze ez koránt sem jelenti azt, hogy nyitott könyvként kell élni az életet! Azonban azt igen, hogy őszintének kell lenni és minden lényeges dologról beszélni ami a megítélést befolyásolhatja (de minimum fel kell készülni arra, hogy mi történik ha véletlen kiderül). Ez az őszinteség az egyik olyan dolog ami megkülönbözteti a hírnevet a hírhedtségtől. Annak akinek fontos a személyes márka, ez elengedhetetlen…

A végére egy megjegyzés: ha teheted, feltétlen nézd meg Rúzsa Magdi estjét, mert fantasztikus élmény!

Ha van véleményed, szólj hozzá! Ha pedig tetszett, kérlek oszd meg a bejegyzést – előre is köszönöm:)

 

Fülöp Zoli

Na jó, akkor én most kimondom amire mindenki gondol: miért dögunalmasak a tanévzárók?

Hétvégén tanévzárón voltam és miközben éppen halálra untam magam, azon gondolkodtam, hogy miért dögunalmasak az iskolai rendezvények? És ez így van amióta az eszemet tudom. Kisiskolás koromban is csak az egyik lábról a másikra állás, a felhőnézés és a titokban röhögés a mellettem állóval segített átvészelni az ünnepségek hosszú monoton perceit.

Őszintén megvallva egyetlen olyan gondolatra, üzenetre sem emlékszem ami e rendezvényeken befészkelte volna magát a tudatomba vagy legalább felkeltette volna az érdeklődésemet:

Felolvasni ciki

Egy iskolai ünnepség elengedhetetlen kelléke a szép egyenletes hangon– értsd: monoton –  felolvasott(!) beszéd, ami annyira ciki! Egy átlagos pedagógus mire olyan helyzetbe kerül, hogy nyilvános beszédet kell tartania közel századik hasonló rendezvényen, következésképpen ünnepi beszéd meghallgatásán van túl.

Oké, az első néhány alkalommal még legyen ott mankónak a papír, de végig felolvasni akkor is gáz. De, hogy egy rutinos iskolaigazgató miért olvassa fel az ünnepi beszédet, azt nem tudom. Azt meg pláne nem, hogy mindig ugyan azt:

Ócska közhelyek és üres frázisok

Az iskolai beszédek szinte kivétel nélkül hemzsegnek a közhelyektől és üres frázisoktól – véget ért, elkezdődött, búcsúzunk, köszöntünk, blabla-blabla… Éppen ezért ez egyik beszéd éppen olyan mint a másik, mintha ugyanazt ismételnék folyton folyvást. És mindenről szó van, csak arról nem amiről kéne: arról ami a gyerekeket érdekli…

Az pedig, hogy érdekel-e valakit a beszéd mintha egyáltalán nem számítana: ott áll több száz gyerek az udvaron, kicsik és nagyok vegyesen és a szónok beszél a levegőbe, senkihez sem szól igazán, mondanivalója senkit nem érint meg. A kicsiknek “magas”, a nagyoknak uncsi.

“a gyerek nem több, mint élő díszlet”

És ha már az unalomnál tartunk: nagyon hosszúak a beszédek és indokolatlanul hosszú maga a rendezvény is. Közel egy órát kell állnia a gyerekeknek, néha a tűző napon. Igen tudom, hogy a gyerek kibírja, de nekem ne mondja senki, hogy ez a legmegfelelőbb módszer például motiválásra vagy üzenetek átadására. Ilyenformán a gyerek nem több, mint élő díszlet.

Pedig egy jó rendezvény…

Mindez azért is érthetetlen, mert a rendezvény és a nyilvános beszéd az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz amit az iskolák használnak – évente legalább öt alkalommal. Egy jó rendezvény élmény a diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt, ahol a jó beszéd pedig elgondolkodtat, érzéseket ébreszt és értéket közvetít. Ez lenne a cél. Vagy nem?

Egy jó rendezvény aztán szóbeszéd tárgya, hírértéke van. Egy jó beszéd pedig akár képes megváltoztatni emberek életét. Remélem, egyszer olyan inspiráló beszédet hallhatok egy iskolai ünnepségen, mint például ez itt:

(Ha nem működne a videó, itt érheted el közvetlenül)

Irány a címlap!

Fülöp Zoli

GARAS DEZSŐ AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL

Nagy veszteség Garas Dezső halála. Számomra – felejthetetlen színészi játéka mellett – azért mert Ő értette meg velem mi az élet értelme… 1997-ben történt. A sors különös egybeesése, hogy éppen szilveszter előtt néhány nappal. A TV-t néztem.

Közéleti szereplőket kérdeztek meg arról, hogy mi az élet értelme? Bár még akkor nem tudtam, de vélhetően a közelgő 98’-as választások miatt – a kormánypártok vezetői, Horn Gyula, Kuncze Gábor valamint Göncz Árpád köztársasági elnök nyilatkozott finoman szólva is üres frázisokat az élet értelméről.

Hagyták elgurulni a feldobott labdát: ugyanolyan öltönyben, ugyanolyan semleges háttér előtt, hangsúlyok, mimika, gesztusok és lényegi mondandó nélkül beszéltek. Dögunalom – megjegyzem ekkor még a politikai kommunikáció csak a szárnyait bontogatta és a péert is csak kevesen ismerték és píárnak mondták.

Ekkor Garas Dezsőnek szegezték a kérdést: mi az élet értelme? És amit akkor mondott soha nem felejtem el:

Előre is kérem az elnézésed, mert sajnos nem emlékszem pontosan minden részletre. Úgy adom vissza, ahogyan másfél évtized homályából emlékszem. Talán a képzeletem megmásított ezt-azt, de az üzenetre tisztán emlékszem, mintha csak ma történt volna.

Garas Dezső egy kávéházban ült. Nyakában selyem sál, előtte egy feketekávé. A kávéházat halk zsongás és kívülről beszűrődő fény tette élővé, barátságossá. A kérdés hallatán Garas Dezső lassan, elgondolkozva kevergetni kezdte a kávéját, majd megismételte:

- Az élet értelme? Erről eszembe jut egy történet – mondta.

A történet szerint Garas Dezső fiatal színészként a Siófokon haknizott a társulattal. Amikor este szórakozni indultak, az egyik idős színész – a nevére sajnos már nem emlékszem – a kikötőnél felkiáltott és az éjszakai fényekben ragyogó túlpartra mutatott:

- Oda nézzetek ott vannak a fények, ott az élet! Menjünk át Füredre!

Azzal áthajóztak Balatonfüredre. Amikor leszálltak a hajóról, ez az idős színész sarkon fordult, felemelte a kezét, a túlpartra mutatott és felkiáltott:

- Oda nézzetek ott vannak a fények, ott az élet! Menjünk Siófokra!

- De hát akkor hol van az élet? – kérdezte a történet végén Garas Dezső. Mosolyogva felnézett a kávéja mellől, majd derűs bölcsességgel és könnyed eleganciával csak annyit mondott: ÚTKÖZBEN…

Ezzel a szép történettel kívánok Neked magánéleti és üzleti sikerekben, egészségben, barátságban, szerelemben és élményekben gazdag, boldog új évet.

Fülöp Zoli




Switch to our mobile site