Figyelmeztetés: a bejegyzés a szerző személyes véleményét tükrözi!
A napokban megnéztem egy új musicalt, a Monte Cristo Grófja című darabot a Békéscsabai Jókai Színházban. A darab fantasztikus: fülbemászó zene, lenyűgöző díszlet, újszerű technikai megoldások és sztárok… A siker nem is maradt el, állva tapsolt a publikum a teltházas előadáson. De nem volt ez mindig így…
A színházi szakma sokáig a legrosszabbak közé sorolta a Békéscsabai Jókai Színházat. Jómaga régóta a színház rendszeres látogatója vagyok – békéscsabai lévén – és igaz ami igaz: régebben többször láttam dögunalmas darabot, foghíjas nézőtérrel és illendőségből adott lagymatag vastapssal, melyről a színészek és a közönség egyaránt tudta: nem jogos. Aztán valami történt…
Valami megváltozott
Egyre több hír jelent meg a teátrumról és elkezdett felpezsdülni a színházi élet: játszott itt Oszter Sándor, Dobó Kata, Fodor Zsóka, legújabban Vastag Tamás (X Faktor) és Magyarországon elsőként itt készítettek porodszínházat, azaz egy olyan óriási cirkuszi sátrat kifejezetten színházi előadások tartására és még sorolhatnám mi minden történt. Mindezzel egy időben nőtt a szakma és a közönség elismerése, utóbbi rendszeres teltházas előadásokban nyilvánul meg. És mára a békéscsabai Jókai Színház, az ország egyik legrosszabb színházból az egyik legjobb vidéki teátrum lett. De mi történt?
Mi felelős a sikerért?
Nem mi, hanem ki. Fekete Péternek hívják. Ő a direktor, akinek vezetése alatt megváltozott minden. Ő szerződtetett sztárokat, szerepelt a médiában, népszerűsítette a színházat és hirdette: ez valami más, valami új! A sikerért Fekete Péter direktor a felelős. Az Ő érdeme. A feltételek ugyanazok és mégis: az egyik vezető a legrosszabb színházak egyikét hozta ki ugyanabból, a másik az egyik legjobbat…
Akik a siker mögött vannak
Eddigi tanácsadói pályafutásom alatt azt tapasztaltam, hogy a sikerért kezdetben mindig egy ember a felelős. Nem egy csapat, nem egy közösség hanem egyetlen egy ember. Egyvalaki. Ezeknek az embereknek van egy közös vonásuk: rendszerint van egy álmuk, egy idea, egy cél vagy egy meggyőződés ami hajtja Őket és aminek eléréséért következetesen küzdenek: azt látják ami lesz, nem pedig azt ami van. És ezért a képességükért mások hajlandók követni Őket…
Hosszan lehetne a példákat sorolni: Széchenyi István aki hidat látott ott, ahol mások csak egy hatalmas folyót. Henry Ford, aki autókat látott amíg más lovakat. Steve Jobs, aki újfajta technológiák sorát látta. És TE! Igen, jól olvastad: TE! Hiszen Téged is hajt előre valami. És vannak pillanatok amikor mindennél világosabban látod magad előtt a célod és ez hajt tovább akkor is amikor más feladná. Valóra válik-e? A siker rajtad múlik…
Bocs, de meg kell tudnod az igazat:
PR tanácsadóként nagyon sok vezetővel dolgozhattam: politikusokkal, vállalatvezetőkkel és vállalkozókkal egyaránt. Sokan voltak közülük, akiket nem valami belülről fakadó erő hajtott és sok más egyéb mellett nem fordítottak gondot a hírnév építésére sem. Velük nem lehetett eredményesen együtt dolgozni és mára többségük eltűnt a süllyesztőben vagy rosszra fordult a sora…
És ott vannak azok a politikusok, vállalatvezetők és vállalkozások akik mára nagyon sikeresek lettek. Őket belülről hajtotta valami. Egyetlen egyet sem tudok közülük megnevezni, aki nem építette volna tudatosan a hírnevét. Elgondolkodtató…
Publicitás és hírnév
Mert minden nagy sikerhez hozzájárul a nyilvánosság és a hírnév, legyen szó a Békéscsabai Jókai Színházról, az Apple vagy a Ford sikereiről. Ezt a tudást szerezheted meg a november 10-én megrendezésre kerülő Publicitás Tréningen (ne halogasd, mert még két napig, november 4-ig lehet kedvezményesen jelentkezni ITT).
Fülöp Zoli
ui: A viták megelőzése érdekében: Természetesen minden vezető mellé (nem mögé, mellé) előbb, utóbb kell egy csapat. Nem vitatom a csapatmunka szerepét. Azonban kezdetben csak a vezető van és az álma. Majd ha a vezető kellően hiteles és a célja mások számára is kellően vonzó, a vezető követőkre lelhet, de ez egy másik bejegyzés tárgya…
>>> Kedvezményes jelentkezésért kattints IDE – csak 2011. november 4-ig érvényes.
Szia Zoli! Épp Hegedűs a háztetőn előadásra készülődve különösen fogékony vagyok a színház téma iránt…:) Kedvet is csináltál a Jókai Színházhoz valamikor a közeljövőben! Ami a vezetők szerepét illeti, maximálisan osztom a véleményedet a szerepüket, fontosságukat illetően. Anno Helmut Maucher, a Nestlé vezérigazgatója mondta és én is nagyon egyetértek vele: „Hamarosan talán vezetőink képességei jelentik majd az egyetlen versenyelőnyünket”. A vezetői szerep a jelenlegi gazdasági környezetben még inkább felértékelődik… és ebben persze a tudatos hírnév építés is benne foglaltatik…
KJ
Zoli! Ez az írásod nagyon jól szól! Ilyen lelkesítő értékesítést ritkán lehet olvasni.
@Kiss József Üdv Józsi, kösz a kommentet! És örülök, hogy véleményen vagyunk. Kicsit aggódtam a bejegyzés miatt, mert manapság nem annyira divatos a vezetőket elismerni nyilvánosan, hanem a csapat és a közösség a trendi…
A színházról pedig majd privátban:)
@Tornoczky Gábor Köszönöm szépen Gábor! Örülök, ha lelkesíthettelek. A leírtak tükrözik a véleményem. És nincs jobb mint olyan vezetők mellett dolgozni, akinek van egy álmuk. Ugyanakkor nincs lehangolóbb mint egy opportunista vezető…
Szia Zoli!
Igaz és hibátlan, amit írtál! Kell a hit és aztán semmi nem állít meg!
Zoli,
lehet, hogy páran nem értenek egyet a véleményeddel (én igen), de azzal biztosan, hogy még ha valami egy csapat érdeme is, akkor is kell egy ember, aki képviseli a csapatot, aki az arcát adja, nyilatkozik, megjelenik. Belülről többször láttam csapatok esetén, hogy valaki “vitte a hátán az ügyet”, a többiek pedig nagy mellénnyel nyilatkozták, hogy “igen, csapatmunka volt”
@Dávid Zsolt Köszönöm a hozzászólásod:)
@Nagy Krisztina Erről van szó! És rendszerint mire ezt kimondják meg is utálják azt aki a hátán vitte az egész ügyet:)
Többen is képviselhetik a csapatot. Például egy zenekar esetén, amikor több ember játszik együtt, a riporterben például egymást váltogatva nyilatkozhatnak. Például az X-faktor esetén volt olyan, hogy mindegyikük véleménye ki lett kérdezve, mindegyikük elmondták a gondolatukat. Azaz nem feltétlenül kell csak egy embernek képviselni magát a céget, akár mindegyik tag képviselheti. Egy bizonyos létszám felett persze nem egyszerű.
Abba is gondoljunk bele, hogy egy nagyobb cég esetén sem feltétlenül csak a cégvezető nyilatkozik, hanem mondjuk az értékesítő osztály vezetője(ha többen vannak), ügyfélszolgálatos stb.
A csapatmunka valóban nagyon jó, ha közösek a célok, mindenki nyílt lapokkal és hátsó szándék nélkül dolgozik együtt a többiekkel anélkül, hogy másnak kárt okozna.
Szerintem az jó, hogy egy rossz állapotból egy jó állapotba kerülnek egy közös munka keretén belül. Főleg ha nem bízzák el magukat és generációkon keresztül fent tudják ezt a jó állapotot tartani.:)