Monthly Archive for április, 2013

A díjalapítás három főbűne

Díjalapítás előtt kötelező olvasmány!

Egyre többen próbálkoznak díjalapítással hírnévre szert tenni. Ez dicséretes. Azonban a többség ezt olyan ügyetlenül teszi, hogy a tiszatenyői óvoda házi zsákban futó versenye is hitelesebb és színvonalasabb annál. Ez már nem dicséretes.

A díj alapítása, vagy verseny szervezése kiváló péer eszköz, azonban jól csinálni nehéz. Melyek azok a hibák, melyeket a leggyakrabban elkövetnek a díjalapítók?

A bronzérmes az érdektelenség

Az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a díj nem valós, mérhető vagy legalábbis értékelhető teljesítményt díjaz és így – dacára a jó szándéknak – érdektelen. Ez néha egészen pici dolgokon múlik.

Az Forma 1 verseny azért sikeres, mert a gyorsaságról szól. Aki a leggyorsabb, az a világbajnok. Emellett egy díj van még, a konstruktőröké.

A hitelességhez négy dolog fontos:  kinek a szervezésében, kik, miben és ki előtt versengenek. Ez egy nagyon finom egyensúly, ahol az elemek összhangja is fontos.

A Forma 1 szervezője a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), a konstrukrőrök (csapatok) és pilótáik versengenek, hogy ki a leggyorsabb és mindezt százmilliós nézettség mellett. Minden a helyén van.

A jelentéktelen mezőnyé az estzüstérem

Kell magyaráznom? Ha meghallanád egy ismerőstől – még ha gyerek is – hogy megnyert egy versenyt vagy elnyert egy díjat, mi lenne az első a reakciód? Szerintem valami ilyesmi: “Hű, de szuper, gratulálok! És hány közül?”

És ez teljesen természetes! Önkéntelenül keresünk valami támpontot ami segít megítélni az eredményt, ami hitelesíti. De ugyan így az indulók kvalifikálása is meghatározza egy díj értékét. A díjazottnak is.

Egyszer gyerekként bronzérmes lettem kardvívásban. Szerencsén volt, mert a korcsoportomban kevesen indultak. Összesen öten. De nem tudtam őszintén örülni, mert úgy éreztem, hogy érdemtelen az eredmény.

Az aranyérem a gagyi díjaké!

Ha láttál már csalódott gyermekarcot, ahogy egy értéktelen díjjal a kezében álldogál  a tanévzárón, akkor tudod miről beszélek. Mindenki tudja, hogy amit munkájáért, kiváló eredményeiért kapott az egy értéktelen vacak.

Valahol mindenkiben bujkál egy kis káröröm, mert igazolva látják, hogy “ugye, hogy nem is érdemes törni magam!”. Ez megalázó! Egy értéktelen díj a teljesítmény kicsúfolása: lám ennyit ér a munkád…

Ha valaki nem tud értékes tárgy vagy pénzjutalmat adni díjként, akkor kérem szépen ne adjon semmit! Sokkalta többet ér egy forró kézfogás, egy taps vagy nyilvános gratuláció formájában megnyilvánuló erkölcsi elismerés, mint egy nejlonszatyor ingyenes repicucc a “szponzoroktól”.

Valójában az erkölcsi elismerés az alap, melyre rá lehet tenni néhány lapáttal tárgy vagy pénzjutalommal. Ezért csak az értékes díj a díj. A többi megalázó kicsinyesség. Pfuj!

És ha már itt tartunk…

…nehogy azt higgye az a “szponzor”, aki a szponzoráción takarékoskodva valami értéktelen vacakkal kiszúrja a szervezők és a díjazottak szemét, hogy jó üzletet csinál. Ellenkezőleg!

Mindenkinek átsuhan az agyán, hogy “édes Istenem, de sóher ez a cég”. Szóval aki szponzorál, az tegye nagyvonalúan, hogy büszke lehessen rá.

Persze több fontos szempontot fel lehetne még sorolni a díjakról és versenyekről, de valójában ha ez a három elem megvalósul az bőven elég. És itt egy pozitív példa, az egyik legszellemesebb péer kezdeményezés amit az utóbbi időben láttam: “Bringával a vörös szőnyegen”.

Fülöp Zoli

 

Machiavelli és a Facebook

7U4X1226

Talán az eddigi legérdekesebb előadásom tartottam a 2013. évi Marketing Szuperkonferencián (ez a Marketing Commando haladó marketinget oktató kisvállalati konferenciája csupa tudásra szomjazó, harcedzett, vagány cégvezetőnek – hiteles vélemény a Kreatívban).

Az előadásom témája – melyhez korhű jelmezt öltöttem – a reneszánsz egyik legvitatottabb géniusza, Niccolo Machiavelli útmutatása a ma vállalkozóinak piachódító terveikhez.

Machiavelli megváltoztatta a világot

Az témaválasztás aktualitását az adta, hogy az előadás alapjául szolgáló Fejedelem című mű éppen 500 éve íródott. A Fejedelem megváltoztatta az egész nyugati világ gondolkodását, útmutatásait királyok, császárok és államférfiak követték évszázadokon át és követik a mai napig.

Elképesztő, hogy félezer év távlatából is milyen időszerűek a Machiavelli tanácsai. Ennek alátámasztására íme egy gondolat az előadásomból arról, hogy mit tanácsolna ma Machiavelli a Facebook oldalad moderálására?

Machiavelli így ír:

Az uralkodónak nem kell attól félnie, hogy kegyetlennek tartják és megrágalmazzák, ha egységben és biztonságban tartja alattvalóit.

Mert egy kevés vér kiontásával könyörületesebb lesz a fejedelem, mint némelyek, akik merő könyörületből szabad folyást engedtek a rendetlenségnek… A rendetlenség ugyanis általában az egész közösséget veszélyezteti…”

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Ha a Facebook oldalad közössége kedvel (Téged, a terméked, vagy a márkád), valamint a véleményetek közös, akkor a trollok és egyéb bajkeverők hozzászólásait kegyetlenül gondolkodás nélkül moderálhatod, sőt akár kitilthatod őket az oldalról.

Ugyanis még mindig jobb ha a trollkodó kevesekkel vagy kegyetlen határozott, mintha az egész közösséget veszélyeztetik a szabályokat figyelmen kívül hagyók. Egyébként pedig a közösséged úgyis a védelmedre kel, mert egyet gondol Veled.

Ebben az esetben elég egyoldalú érvelést alkalmaznod, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy melletted szóló érveket fogalmazol meg.

De! Ha nincs igazi közösség, ha nincs erős érzelmi kötődése a követőidnek, vagy ha a közösség véleménye sokféle, akkor csak nagyon szélsőséges esetekben teheted meg, hogy moderálsz hozzászólásokat vagy kitiltasz egy trollkodót.

És akkor is csak nagyon körültekintően, többszöri figyelmeztetés után és alapos indoklással teheted meg – ellenkező esetben úgy járhatsz mint a TV2 az Educatio 2012. kiállításról szóló tudósítása után.

Ebben az esetben kétoldalú érvelést kell alkalmaznod, ami – szintén leegyszerűsítve – olyan mintha Te lennél a vádló, védő és bíró is egyben: elmondod ami melletted vagy véleményed mellett szól, majd ami ellened, végül levonod a következtetést, tárgyilagosan megvilágítva miért vagy azon az állásponton.

“A leghasznosabb erődítmény tehát, ha…”

Tehát a leghasznosabb ha a Facebookon igazi közösség épül, ahol a vélemény – legalább az alapértékekben – közös. De “A leghasznosabb erődítmény tehát, ha a nép szeret: mert akárhogy körülbástyázod is magad, ha a nép gyűlöl, nincs menedéked…”

Fülöp Zoli

 




Switch to our mobile site