Monthly Archive for június, 2012

A mezítelenség páncélja

A hétvégén ritka élményben volt részem: Rúzsa Magdi, Magdaléna Rúzsa című estjén jártam. Az előadás különlegessége, hogy a dalokat prózai részek keretezik, amikor Rúzsa Magdi saját életéről mesél megrendítő őszinteséggel.

Mesél a gyermekkoráról, az első szerelemről, a háborúról – ahogyan Ő látta -, és mesél vágyakról, fájdalmakról. Mígnem ott állt kitárulkozva, őszintén és sebezhetően és végtelenül hitelesen. Hitelesen és ettől erősen. Így válik a sebezhetőség erővé, a mezítelenség erős páncéllá.

Bátrak erénye

Óriási bátorság kell az ilyen őszinteséghez, mert elsőként önmagunkkal kell szembenézni. Nem mindenki képes erre. Amikor politikusokkal dolgoztam, itt dőlt el minden: aki képes volt őszintének lenni, az képes volt arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez.

A nyíltság paradoxona

Érdekes paradoxon ez: minél kevesebbet tudnak egy médiaszereplőről az emberek, annál támadhatóbb – legyen az politikus, művész, sportoló vagy éppen vállalkozó-, mert a róla alkotott képet könnyű átszínezni. Ezzel szemben ha nyíltan, őszintén beszél önmagáról, nehezebb támadni, mert már nincs a dolgoknak hírértéke. Ugyanakkor az őszinte beszéd lehetőséget ad megmagyarázni, jó színben feltüntetni a dolgokat – mielőtt a konkurencia vagy éppen a média félremagyarázhatná, rossz színben tűntethetné fel ugyanazt.

Jó példa erre Szabó Győző vallomása a drogos múltjáról. Őszintén kiállt és félremagyarázhatatlanul elmondott mindent – azaz írt egy könyvet. És ezen a ponton éppen ez az őszinteség teszi hitelesség és erőssé. Így arról szól ez a történet, hogy “Szabó Győző legyőzte a drogot”. Míg ha ugyanerről a médiában hallunk először valószínűleg így hangzana: “Fény derült Szabó Győző sötét titkára”. Van némi különbség, pedig senki nem állított valótlant.

Akkor mostantól az életem nyitott könyv?

Persze ez koránt sem jelenti azt, hogy nyitott könyvként kell élni az életet! Azonban azt igen, hogy őszintének kell lenni és minden lényeges dologról beszélni ami a megítélést befolyásolhatja (de minimum fel kell készülni arra, hogy mi történik ha véletlen kiderül). Ez az őszinteség az egyik olyan dolog ami megkülönbözteti a hírnevet a hírhedtségtől. Annak akinek fontos a személyes márka, ez elengedhetetlen…

A végére egy megjegyzés: ha teheted, feltétlen nézd meg Rúzsa Magdi estjét, mert fantasztikus élmény!

Ha van véleményed, szólj hozzá! Ha pedig tetszett, kérlek oszd meg a bejegyzést – előre is köszönöm:)

 

Fülöp Zoli

Na jó, akkor én most kimondom amire mindenki gondol: miért dögunalmasak a tanévzárók?

Hétvégén tanévzárón voltam és miközben éppen halálra untam magam, azon gondolkodtam, hogy miért dögunalmasak az iskolai rendezvények? És ez így van amióta az eszemet tudom. Kisiskolás koromban is csak az egyik lábról a másikra állás, a felhőnézés és a titokban röhögés a mellettem állóval segített átvészelni az ünnepségek hosszú monoton perceit.

Őszintén megvallva egyetlen olyan gondolatra, üzenetre sem emlékszem ami e rendezvényeken befészkelte volna magát a tudatomba vagy legalább felkeltette volna az érdeklődésemet:

Felolvasni ciki

Egy iskolai ünnepség elengedhetetlen kelléke a szép egyenletes hangon– értsd: monoton –  felolvasott(!) beszéd, ami annyira ciki! Egy átlagos pedagógus mire olyan helyzetbe kerül, hogy nyilvános beszédet kell tartania közel századik hasonló rendezvényen, következésképpen ünnepi beszéd meghallgatásán van túl.

Oké, az első néhány alkalommal még legyen ott mankónak a papír, de végig felolvasni akkor is gáz. De, hogy egy rutinos iskolaigazgató miért olvassa fel az ünnepi beszédet, azt nem tudom. Azt meg pláne nem, hogy mindig ugyan azt:

Ócska közhelyek és üres frázisok

Az iskolai beszédek szinte kivétel nélkül hemzsegnek a közhelyektől és üres frázisoktól – véget ért, elkezdődött, búcsúzunk, köszöntünk, blabla-blabla… Éppen ezért ez egyik beszéd éppen olyan mint a másik, mintha ugyanazt ismételnék folyton folyvást. És mindenről szó van, csak arról nem amiről kéne: arról ami a gyerekeket érdekli…

Az pedig, hogy érdekel-e valakit a beszéd mintha egyáltalán nem számítana: ott áll több száz gyerek az udvaron, kicsik és nagyok vegyesen és a szónok beszél a levegőbe, senkihez sem szól igazán, mondanivalója senkit nem érint meg. A kicsiknek “magas”, a nagyoknak uncsi.

“a gyerek nem több, mint élő díszlet”

És ha már az unalomnál tartunk: nagyon hosszúak a beszédek és indokolatlanul hosszú maga a rendezvény is. Közel egy órát kell állnia a gyerekeknek, néha a tűző napon. Igen tudom, hogy a gyerek kibírja, de nekem ne mondja senki, hogy ez a legmegfelelőbb módszer például motiválásra vagy üzenetek átadására. Ilyenformán a gyerek nem több, mint élő díszlet.

Pedig egy jó rendezvény…

Mindez azért is érthetetlen, mert a rendezvény és a nyilvános beszéd az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz amit az iskolák használnak – évente legalább öt alkalommal. Egy jó rendezvény élmény a diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt, ahol a jó beszéd pedig elgondolkodtat, érzéseket ébreszt és értéket közvetít. Ez lenne a cél. Vagy nem?

Egy jó rendezvény aztán szóbeszéd tárgya, hírértéke van. Egy jó beszéd pedig akár képes megváltoztatni emberek életét. Remélem, egyszer olyan inspiráló beszédet hallhatok egy iskolai ünnepségen, mint például ez itt:

(Ha nem működne a videó, itt érheted el közvetlenül)

Irány a címlap!

Fülöp Zoli

Kolbászburgerrel etetett véleményvezéreket a McDonald’s!

Azonnal felkaptam a fejem amikor meghallottam, hogy kolbászburgerrel rukkol elő a Meki. A személyes okok mellett (lásd a vallomásom a bejegyzés alján) a szakmai kíváncsiság hajtott. Ugyanis a gyorsétteremlánc egy elegáns módszert választott a bizalomépítésre: a véleményvezérek befolyásolását.

A recept egyszerű: végy egy véleményvezért (de lehet többet is), hívd meg egy premier előtti terméktesztelésre, és ha jó a terméked – ami ugye alap:) – akkor bízhatsz abban, hogy nem rejti véka alá jó véleményét és ezzel másokat befolyásol.

Különösen hatékony ha a véleményvezér egy olyan kommunikációs csatorna birtokában van, mint egy olvasott blog, amikor is ez a hatás megszázszorozódik, vagy akár megezerszereződik.

Pontosan ezt a forgatókönyvet követte a Meki, amikor meghívta egy tesztre az Egy nap a városban blog szerkesztőit, melynek ereménye ez a videó és blogbejegyzés:

A videót itt tekintheted meg eredeti környezetében az Egy nap a vásosban blogon: http://varosban.blog.hu/2012/05/31/hamburgerbe_kolbasz .

Sokkal könnyebb kiaknázni ezt az eszközt, mintsem azt hinnéd:

Ha például egy helyi offline boltod van, hívd meg a helyi bloggert egy látogatásra, kóstolásra vagy adj neki termékmintát és kérd meg, hogy ha tetszett és van kedve, számoljon be róla a blogon.

Ha véletlenül nincs a ilyen blogger a közelben, akkor se csüggedj: ha Neked van blogod vagy hírleveled, akkor a véleményvezérek tapasztalatait kommunikálhatod a saját csatornáidon keresztül is. És ez mindenkinek jó: a véleményvezér exkluzív tartalomhoz jut, Te pedig értékes közönséghez.

Ki a jó véleményvezér?

Az első, hogy a vevőid közül sokakkal álljon kapcsolatban és legyen a szemükben hiteles a véleménye bizonyos dolgokról. Sokak véleményét befolyásolják az újságírók, manapság a bloggerek, de ilyen lehet a saját közegében a fodrász, az autószerelő, a háziorvos, a pedagógus vagy akár egy kedvelt bolti eladó is.

A lényeg, hogy a véleményvezér hiteles legyen a vevőid szemében, széles kapcsolatrendszerrel és ne legyen közvetlen érdekelt(!) a véleményezett szolgáltatásban. És ha már a vélemény hitelességéről van szó, akkor erről beszélek:

Személyes vallomás: megkóstoltam a Kolbászburgert. Békéscsabaiként, sőt “Az első kolbászbajnok” lévén azonban nem lenne hiteles a véleményem, mert messzemenőkig elfogult vagyok a csabai kolbász irányában. De ha Neked van véleményed, oszd meg egy kommentben.

Irány a címlap!

Fülöp Zoli

A publicitás értéke

Ezt a fantasztikus interjút Andy Warholról az RTL Klub Üzenet című műsorában láttam még nagyon régen. Andy Warholt legtöbben a “15 perc hírnév” kifejezés – ma azt mondanánk mém – kapcsán ismerik.

Azonban a világhírű festő ennél sokkal tudatosabban használta a publicitást. Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel) magyar származású amerikai festő, Andy Warhol műésztársa idézi fel, hogyan – az elején van egy rövid reklám, aztán jön a lényeg:

(Ha valamiért nem működne a videó, itt nézheted meg: http://rtlklub.hu/musorok/uzenet/videok/88535)

Erről van szó! Ezt kell csinálni. Mellékesen, pontosan ugyan ezt a modellt alkalmazta és alkalmazza sok más világhírű művész és sikeres cég is, példának okáért Munkácsy Mihály, Richard Wagner, Hajnóczy Soma bűvészvilágbajnok, a Kürt, a Szentkirályi Ásványvíz és még sorolhatnám…

Használták a médiát – ahogyan Sam Havadtoy is mondta az interjúban Andy Warholról. Használd Te is!

Irány a címlap!

Fülöp Zoli




Switch to our mobile site