Újjászületik az oldal! Addig a Facebookon lakunk: facebook.com/hirnevugynokseg

Az a helyzet, hogy a blog átalakul. Teljesen. Addig is, amíg az új design és tartalom elkészül, jobbnál jobb kisvállalati PR tippekel és sztorikkal várlak a Facebookon, ITT.

Kattintás után kérlek lájkold az oldalt, hogy mindig megkapd a legfrisebb posztokat.

Mi lesz a bloggal?

Az a terv, hogy megmarad. Lehet olvasgatni az archív posztokat, az új oldal indulásáról is a Facebookon lesz infó.

Tehát még egyszer:

kisvállalati PR fortélyokért és sztorikért gyere a Facebookra és lájkold az oldalt.

Ha valami oknál fogva nem működne a link, írd be a Facebook keresőjébe a Hírnévügynökség szót, vagy másold a böngésző címsorába: https://www.facebook.com/hirnevugynokseg

Jobbnál jobb sztorikkal várlak!

Viszlát a Facebookon:)

Fülöp Zoli

A díjalapítás három főbűne

Díjalapítás előtt kötelező olvasmány!

Egyre többen próbálkoznak díjalapítással hírnévre szert tenni. Ez dicséretes. Azonban a többség ezt olyan ügyetlenül teszi, hogy a tiszatenyői óvoda házi zsákban futó versenye is hitelesebb és színvonalasabb annál. Ez már nem dicséretes.

A díj alapítása, vagy verseny szervezése kiváló péer eszköz, azonban jól csinálni nehéz. Melyek azok a hibák, melyeket a leggyakrabban elkövetnek a díjalapítók?

A bronzérmes az érdektelenség

Az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a díj nem valós, mérhető vagy legalábbis értékelhető teljesítményt díjaz és így – dacára a jó szándéknak – érdektelen. Ez néha egészen pici dolgokon múlik.

Az Forma 1 verseny azért sikeres, mert a gyorsaságról szól. Aki a leggyorsabb, az a világbajnok. Emellett egy díj van még, a konstruktőröké.

A hitelességhez négy dolog fontos:  kinek a szervezésében, kik, miben és ki előtt versengenek. Ez egy nagyon finom egyensúly, ahol az elemek összhangja is fontos.

A Forma 1 szervezője a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), a konstrukrőrök (csapatok) és pilótáik versengenek, hogy ki a leggyorsabb és mindezt százmilliós nézettség mellett. Minden a helyén van.

A jelentéktelen mezőnyé az estzüstérem

Kell magyaráznom? Ha meghallanád egy ismerőstől – még ha gyerek is – hogy megnyert egy versenyt vagy elnyert egy díjat, mi lenne az első a reakciód? Szerintem valami ilyesmi: “Hű, de szuper, gratulálok! És hány közül?”

És ez teljesen természetes! Önkéntelenül keresünk valami támpontot ami segít megítélni az eredményt, ami hitelesíti. De ugyan így az indulók kvalifikálása is meghatározza egy díj értékét. A díjazottnak is.

Egyszer gyerekként bronzérmes lettem kardvívásban. Szerencsén volt, mert a korcsoportomban kevesen indultak. Összesen öten. De nem tudtam őszintén örülni, mert úgy éreztem, hogy érdemtelen az eredmény.

Az aranyérem a gagyi díjaké!

Ha láttál már csalódott gyermekarcot, ahogy egy értéktelen díjjal a kezében álldogál  a tanévzárón, akkor tudod miről beszélek. Mindenki tudja, hogy amit munkájáért, kiváló eredményeiért kapott az egy értéktelen vacak.

Valahol mindenkiben bujkál egy kis káröröm, mert igazolva látják, hogy “ugye, hogy nem is érdemes törni magam!”. Ez megalázó! Egy értéktelen díj a teljesítmény kicsúfolása: lám ennyit ér a munkád…

Ha valaki nem tud értékes tárgy vagy pénzjutalmat adni díjként, akkor kérem szépen ne adjon semmit! Sokkalta többet ér egy forró kézfogás, egy taps vagy nyilvános gratuláció formájában megnyilvánuló erkölcsi elismerés, mint egy nejlonszatyor ingyenes repicucc a “szponzoroktól”.

Valójában az erkölcsi elismerés az alap, melyre rá lehet tenni néhány lapáttal tárgy vagy pénzjutalommal. Ezért csak az értékes díj a díj. A többi megalázó kicsinyesség. Pfuj!

És ha már itt tartunk…

…nehogy azt higgye az a “szponzor”, aki a szponzoráción takarékoskodva valami értéktelen vacakkal kiszúrja a szervezők és a díjazottak szemét, hogy jó üzletet csinál. Ellenkezőleg!

Mindenkinek átsuhan az agyán, hogy “édes Istenem, de sóher ez a cég”. Szóval aki szponzorál, az tegye nagyvonalúan, hogy büszke lehessen rá.

Persze több fontos szempontot fel lehetne még sorolni a díjakról és versenyekről, de valójában ha ez a három elem megvalósul az bőven elég. És itt egy pozitív példa, az egyik legszellemesebb péer kezdeményezés amit az utóbbi időben láttam: “Bringával a vörös szőnyegen”.

Fülöp Zoli

 

Machiavelli és a Facebook

7U4X1226

Talán az eddigi legérdekesebb előadásom tartottam a 2013. évi Marketing Szuperkonferencián (ez a Marketing Commando haladó marketinget oktató kisvállalati konferenciája csupa tudásra szomjazó, harcedzett, vagány cégvezetőnek – hiteles vélemény a Kreatívban).

Az előadásom témája – melyhez korhű jelmezt öltöttem – a reneszánsz egyik legvitatottabb géniusza, Niccolo Machiavelli útmutatása a ma vállalkozóinak piachódító terveikhez.

Machiavelli megváltoztatta a világot

Az témaválasztás aktualitását az adta, hogy az előadás alapjául szolgáló Fejedelem című mű éppen 500 éve íródott. A Fejedelem megváltoztatta az egész nyugati világ gondolkodását, útmutatásait királyok, császárok és államférfiak követték évszázadokon át és követik a mai napig.

Elképesztő, hogy félezer év távlatából is milyen időszerűek a Machiavelli tanácsai. Ennek alátámasztására íme egy gondolat az előadásomból arról, hogy mit tanácsolna ma Machiavelli a Facebook oldalad moderálására?

Machiavelli így ír:

Az uralkodónak nem kell attól félnie, hogy kegyetlennek tartják és megrágalmazzák, ha egységben és biztonságban tartja alattvalóit.

Mert egy kevés vér kiontásával könyörületesebb lesz a fejedelem, mint némelyek, akik merő könyörületből szabad folyást engedtek a rendetlenségnek… A rendetlenség ugyanis általában az egész közösséget veszélyezteti…”

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Ha a Facebook oldalad közössége kedvel (Téged, a terméked, vagy a márkád), valamint a véleményetek közös, akkor a trollok és egyéb bajkeverők hozzászólásait kegyetlenül gondolkodás nélkül moderálhatod, sőt akár kitilthatod őket az oldalról.

Ugyanis még mindig jobb ha a trollkodó kevesekkel vagy kegyetlen határozott, mintha az egész közösséget veszélyeztetik a szabályokat figyelmen kívül hagyók. Egyébként pedig a közösséged úgyis a védelmedre kel, mert egyet gondol Veled.

Ebben az esetben elég egyoldalú érvelést alkalmaznod, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy melletted szóló érveket fogalmazol meg.

De! Ha nincs igazi közösség, ha nincs erős érzelmi kötődése a követőidnek, vagy ha a közösség véleménye sokféle, akkor csak nagyon szélsőséges esetekben teheted meg, hogy moderálsz hozzászólásokat vagy kitiltasz egy trollkodót.

És akkor is csak nagyon körültekintően, többszöri figyelmeztetés után és alapos indoklással teheted meg – ellenkező esetben úgy járhatsz mint a TV2 az Educatio 2012. kiállításról szóló tudósítása után.

Ebben az esetben kétoldalú érvelést kell alkalmaznod, ami – szintén leegyszerűsítve – olyan mintha Te lennél a vádló, védő és bíró is egyben: elmondod ami melletted vagy véleményed mellett szól, majd ami ellened, végül levonod a következtetést, tárgyilagosan megvilágítva miért vagy azon az állásponton.

“A leghasznosabb erődítmény tehát, ha…”

Tehát a leghasznosabb ha a Facebookon igazi közösség épül, ahol a vélemény – legalább az alapértékekben – közös. De “A leghasznosabb erődítmény tehát, ha a nép szeret: mert akárhogy körülbástyázod is magad, ha a nép gyűlöl, nincs menedéked…”

Fülöp Zoli

 

Fura teremtmény! De mi lehet ez? És mi köze a péerhez?

Lássuk mit látunk: elöl sertéslábak, disznófej, rajta taréj. Középen tollas test, szárny és tyúklábak. Fura teremtmény…

Mosolyogjon aki szeretné, hogy ilyennek lássák cégét a vevői!?

Ne vigyorogj! A vállalkozások által használt kommunikációs eszközök többsége ilyen- következésképpen a vevők fejében kialakuló a kép is.

Sokan engednek a csábításnak és egy eszközzel több cél is szeretnének elérni. És ha nem világos a cél, az eredmény sem lesz az, sőt gyakran el is marad:

Sajtóközleménynek álcázott reklám, ami nem generál médiamegjelenést.
Hírlevélként küldött bonyolult szakszöveg, amit nem olvas el senki.
Postnak álcázott reklámok a Facebook oldalon, melyek nem építenek közösséget. Megannyi fura teremtmény…

Egy eszköz, egyetlen világos cél. Ha világosan meg tudod fogalmazni, hogy mi az alkalmazott kommunikációs eszköz célja, az már önmagában fél siker.

Például ennek a blognak az egyetlen célja, hogy segítsen jobban megérteni, hogy mire és hogyan használhatod a péert. Egyszóval: tanítson. Ennyire egyszerű.

Lábjegyzet: mi látható valójában a képen?
A bejegyzéshez illusztrációként használt fotón látható teremtmény Heston Blumenthall angol séf műve, aki életre keltett egy középkori Tudor lakomát. Egy baromfi és egy sertés részeiből alkotta teremtményét, éppen mint Frankenstein. Ez is jó sztori.

A kép forrása: flickr.com/photos/meemalee/

Fülöp Zoli

Oszd meg a tudást, oszd meg a bejegyzést ezekre a gombokra kattintva:

Az én sztorim: így lettem újra PR tanácsadó

Amikor szakítottam a politikával szerettem volna PR tanácsadó lenni. Vállalkozást alapítottam és minden úgy csináltam ahogy a nagykönyvben: piacot kutattam, szolgáltatást fejlesztettem, majd kiszórtam egy csomó ajánlatot…

…és akkorát estem pofára, hogy annál nagyobbat nem lehet: nulla, azaz nulla vevőm lett! Egyszerűen nem tudtam eladni a szolgáltatásom. Nem kellett.

Ezért egy időre szakítottam a PR-el és teljesen más üzletbe fogtam, ahol a marketing volt a feladatom. Ekkor találtam rá a Marketing Commando-ra és jelentkeztem a Marketing Fittnesz Programra, vagy ahogy szoktuk mi hívtuk, az MFP-re. Szerettem volna ha egy kicsit “magától” ment volna a marketing és a szívem mélyén még dédelgettem a PR álmot.

Világosan emlékszem a pillanatra: valamikor a 9 hónapos MFP vége felé történt, amikor mint a villám hasított belém a felismerés. Leírhatatlan érzés volt! Szó szerint akkorát csaptam a homlokomra, hogy csattant!

Egyszerre megvilágosodott minden. Megértettem mi volt a sikertelenségem oka, miért nem kellett a a PR szolgáltatásom senkinek, és pontosan tudtam, hogy mit kell tennem.

Ezután gyorsan történt minden: előbb elnyertem a Marketing Commando “Év marketingese” díját, majd már mint előadó szerepeltem az egyik konferencián. A Marketing Fittneszen szerzett tudással és a fejembő kipattant ötlettel hamarosan megtöltöttem az első Publicitás Tréninget, majd az egyik megbízás követte a másikat.

És egyszer csak azon kaptam magam, hogy azt újra csinálom amit mindig is szerettem volna: PR tanácsadó vagyok. Tulajdonképpen már azért az egyetlen sorsfordító ötletért megérte befektetni a MFP-be – a megszerzett tudásról nem is beszélve.

Nem mellesleg azért támadt nosztalgikus hangulatom, mert most kaptam Wolf Gábortól levelet a most induló Marketing Fittnesz Program bemutató órájáról. Ha már megy a céged, de szeretnél jobb marketinget, akkor jó szívvel ajánlom: http://www.marketingfitnesz.hu/bemutatoora.

Az előadás csütörtökön, azaz november 22-én 9 órától lesz Budapesten, a Flamenco Hotelben.

Fülöp Zoli

ui: Mielőtt bárkiben felmerülne: nem kapok jutalékot a Marketing Commando-tól az MFP ajánlásáért. A bejegyzést azért írtam, mert ez a véleményem.

 

Lelkifröccs és PR lecke Dr. Csernustól

Lelkifröccs, Lelkibéke, Bevállalod? Nem, nem, nem, ezúttal nem a lélekkel foglalkozik Dr. Csernus Imre, hanem a borral.

Ugyanis a Lelkifröccs, a Lelkibéke és a Bevállalod? az általa alapított Almagyar-Érseki Szőlőbirtok borainak a neve.

A Lelkifröccs, a Lelkibéke és a Bevállalod? név a mögötte rejlő sztori miatt érdekes. E nevekben van érzelem, szellemesség, filozófia és vannak benne történetek. Dr. Csernusé és a Te történeteid is, hiszen biztosan adtál és kaptál már lelki fröccsöt és talán vágyod a lelki békét, tudod miről van szó.

E nevek nem csak a Csernus miatt, hanem más esetben is érdekesek lennének, még egy ismeretlen pincészet esetében is. De így együtt a kettő, egy elismert híresség és egy hírértékű terméknév különösen magas hírértékű.

Nem is maradt el a médiafigyelem, én is a médiában hallottam róla a Csabai kolbászfesztivál kapcsán, melynek hivatalos bora lett.

E sztori kiváló példája annak, hogyan tehet hírértékűvé egy terméket a névválasztás. Tudsz még ilyet mondani, ami nagyon tetszik?

Fülöp Zoli

Miért a rossz hír a jó hír? És ki hibája?

Esküszöm, hogy megtörtént, hogy közöltünk a hírt egy közelgő konferenciáról és egyetlen média sem hozta le. Majd átírtuk negatív tónusúra és több vezető médium előkelő helyen adott hírt róla. Miért van tele rossz hírekkel a média, miért a rossz hír a jó hír? Erre a számtalanszor nekem szegezett kérdésre próbálok választ adni – bár a válasz lehet nem fog tetszeni:

Azért van tele a média rossz hírekkel, mert azt nézik a legtöbben. Csak gondold végig a saját reakcióid, amikor e bejegyzés címét elolvastad. Ha olyan vagy mint amilyen az emberek többsége – és amilyen én is -, akkor a negatív megközelítés önkéntelenül felkeltette az érdeklődésed. Ilyen egyszerű. Azaz mégsem:

Tudományos kutatások támasztják alá, hogy az emberek érdeklődését a rossz hírek keltik fel. Sőt! Jobban emlékezünk azokra a dolgokra, melyek a rossz híreket követik, mint azokra melyek megelőzik azt. Ennek részben az a magyarázata, hogy a negatív hírek vannak az életünkre jelentős hatással. Ösztönösen el akarjuk kerülni a bajt, ezért aztán odafigyelünk mindenre ami rossznak néz ki, ami veszélyt jelenthet ránk nézve…

Dühít valami? Vagy félsz? Az nagyon jó hír!

A rossz hírek között is a legjobb az ami dühöt vált ki. Emelkedik a benzin ára? Szuper! A vízcsapból is ez folyik és még a tudatos médiafogyasztók is találkoznak az üzenettel. Emelkednek az adók? Remek! Egy héten át mindenki erről beszél. Épül egy új iskola? Na és? De ha van körülötte egy kis botrány, garantált a címlap!

A második legnagyobb érdeklődésre számot tartó hír, ami félelemmel tölt el. Narancsriasztás, katasztrófák, az eurozóna válsága, globális felmelegedés? Címlap, címlap, címlap. Emlékszel hol voltál, amikor hallottál a Wolrd Trade Center katasztrófájáról? És amikor a 2006. októberi tüntetésekről szóltak a hírek? Emlékszel? A félelem és a düh megragadja a figyelmet, felkelti az érdeklődést és hosszan megmaradó emlékeket eredményez.

Politika, sztárok, egyebek

Ugyan így megvan a tudományos magyarázata, hogy miért van tele a média politikával és sztárokkal. Az sem véletlen, hogy mindig a kisember szemszögéből mutatja a dolgokat a média, legyen szó iskolakezdéstől vagy éppen az adózás rendjének változásáról. Az előbbi magyarázata, hogy embereket érdeklik a közösség magas társadalmi státuszt betöltő tagjairól szóló információk, míg utóbbi esetében magasabb a hírérték ha a néző magára ismer. És akkor ott van még a cukiság faktor, amiről az előzőbejegyzésben írtam.

Megváltozott a világ és vele változott a hírérték: ma a szenzációs és az érdekes a hír, míg valamikor a lényeges és a fontos számított annak. A bonyolult témákat leegyszerűsítik, botrány, dráma és konfliktusközpontú megközelítés jellemzi a hírműsorokat.

Ez van…

Tetszik, nem tetszik, azért ilyenek a hírek, mert ez érdekeli az embereket. Az egyik vezető hírműsor szerkesztője árulta el egy előadásában, hogy amint kevesebb a rossz hír, azonnal zuhan a nézettség.

Szándékosan nem foglalok állást, hogy ez jó vagy rossz. Mindössze arra akartam rávilágítani miért a rossz hírek a jó hírek. De van jó hír is: az itt leírtak haszna ennél jóval több számodra! E törvényszerűségeket alkalmazva hatékonyabbá tudod tenni a kommunikációd és hírértéket generálhatsz, ezáltal bekerülhetsz a médiába és készpénztérő hírnevet építhetsz.

Irány a címlap!

Fülöp Zoli

Jól van ez így? Neked mi a véleményed? Szólj hozzá és ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal ezekkel a gombokkal itt lent – előre is köszönöm:

A cukiság faktor

A tegnapi RTL Klub Híradóban láttam egy érdekes cuki a tudósítást Kecskemétről. A hír arról szólt, hogy felújítottak egy új szökőkutat, melybe teknősöket telepítettek.

A kis szökőkút azonnal a város és a turisták kedvence lett. Ugyanakkor ez a kis színes hír elég volt ahhoz, hogy a város bekerüljön az ország legnézettebb televízió csatornájának híradójába, főműsoridőben…

Ez különösen annak fényében tiszteletre méltó teljesítmény, hogy ha félmilliárd forintból felújítják a művelődési házat, az a kutyát sem érdekli és még a megyei lap is húzza a száját, a hír hallatán. És, hogy a címlapokra nem fog kerülni, az egyszer biztos.

Ellenben az ilyen ki színes hírek nagyon értékesek. És, hogy miért?

A cukiság faktor

A színes rövid hír könnyedén surran be a médiakapun aminek az a magyarázata, hogy magas a hírértéke. A hírértéket ugyanis jelentősen növeli a hír által kiváltott érzelmi hatás, mint a tragédiák és balesetek, szerencsétlenségek, amikor önkéntelenül megáll az embere és a hír hallatán önkéntelenül azt mondja: Úristen! (Egyébként ezért olyan sok a tragédia és a borzalom a TV híradóban).

Hasonló hatást váltanak ki a cukiságok, amitől szinte az összes nő egyként kiált fel országszerte: “Jaj, de édes”! Ezért vannak a hírműsorokban rendszeresen olyan cukiságok, mint koala macik, kistigrisek, vidra bébik, fecskék, gólyák és így tovább.

Lopva épül a márka

Ugyanakkor egy másik dolog is van ami miatt értékesek a kis színes hírek: az érzelmekre hatva színezi, árnyalja, a képet és lopva építi a márkát.

Kecskemét esetében például az utóbbi időben a Mercedes gyárról lehet a legtöbbet hallani, ami – kissé leegyszerűsítve ugyan – azt a képet alakíthatja ki az emberekben, hogy Kecskemét fejlődik, erős a gazdasága és van munka.

Ha ez a kép meg van spékelve néhány ilyen kedves kis hírrel, mint a teknősökről szóló, melyek azt üzenik, hogy ez egy élhető, barátságos érdekes város, végül úgy érezheti az ember, hogy Kecskemét nagyon hangulatos helye a világnak.

Szép és még okos is!

A két üzenet – barátságos, élhető város erős gazdasággal – együtt nagyon erős, meggyőző érvrendszer! Hiteles, világos, ugyanakkor érdekes érveket ad arra a kérdésre, hogy milyen város Kecskemét: “jó hely, mert ott a Mercédesz és élhető és szép a város, például van egy szökőkút, amiben nyolc teknős él”.

Az ilyen üzenet hihető, könnyű megjegyezni és továbbadni ezért könnyen terjed. A finomság a dologban, hogy a fő üzenet mellett több ilyen a szegmensekre optimalizált üzenetet meg lehet fogalmazni a márkaértékeknek megfelelően…

Mit szólnál ha bejelölne egy teknős a Facebookon?

És még mennyi tartalék van a sztoriban: el lehetne nevezni a teknősöket. A vezetéknevük természetesen Kecskeméti lenne. Az egyik lány teknőst nevethetnék Kecskeméti Mercedesnek a Mercedes gyár tiszteletére. A Facebookon pedig gyűjthetnék a rajongókat és kommunikálhatnának a teknőcök.

Nézd meg Te is a teknősöket ITT.

Hogyan alkalmazd a gyakorlatban a cukiság faktort?

Színes híreket nagyon sok cég tud magáról kommunikálni – nem kell hozzá feltétlen cukiság. A lényeg, hogy ha van olyan érdekes adat, információ, esemény a cégeddel kapcsolatban, amely hatására önkéntelenül kiszakad az emberekből valami ilyesmi, hogy “azta”, “jaj de jó”, “ez hihetetlen”, és így tovább, akkor az jó téma. Lehet ilyen például egy különleges ügyfél. Csak gondolj bele, milyen értéke van egy ilyen hírnek: amellett, hogy óriási lökést ad a média megjelenés,  akár az egész bizniszt rá lehet építeni erre a sztorira!

Ha van ilyen érdekes témád, gondolkodás nélkül küldd meg a médiának.

Sok sikert!

Fülöp Zoli

ui: Ha tetszett, kérlek oszd meg másokkal – előre is köszönöm a segítséged!

Legenda születik: Szilágyi Áron olimpiai győzelmének hihetetlen történelmi párhuzama

Bár a történetben jelentős szerepet játszik a hírnév, e bejegyzésem kivételesen mégsem a PR-ről, hanem sokkal érdekesebb dologról szól: egy legenda születéséről…

Szilágyi Áron szerezte hazánk első olimpiai aranyát kardvívásban és ezzel a Londoni Olimpia magyar hőse lett. Érdeklődve olvastam a róla szóló tudósításokat, mert szerettem volna többet megtudni róla, szerettem volna  jobban megismerni és…

… az Index cikkét olvasva egyre erősödött bennem a gyanú, hogy – bármilyen hihetetlennek tűnik – mindez már megtörtént valamikor. És akkor beugrott: Terstyánszky!

Az 1928-as Amsterdami Olimpia hőse – Szilágyi Áronhoz – hasonlóan a kardvívásban olimpiai aranyat szerző Terstyánszky Ödön volt. Persze a vívás hagyományosan magyar erősség és Szilágyi aranya a 35. a sportág hazai történetében, így az nem lenne elég a párhuzamhoz. Azonban ennél jóval többről van szó:

terstyánszki
A kép forrása: Blikk.hu

Szilágyi Áron A kép forrása: MTI

Terstyánszky Ödön a kardvívás olimpiai bajnoka
1928. Amszterdam

Szilágyi Áron a kardvívás olimpiai bajnoka
2012. London

  • Terstyánszky volt az ész vívás megtestesítője. Prezíc Ödönnek csúfolták, mert feljegyzéseket készített az ellenfeleiről.
  • Az Index fent idézett cikkből kiderül, hogy Szilágyi felkészült az ellenfeleiből, az edzőjével 250 csörtét elemeztek ki és a laptop ott volt végig mellette és még két asszó között is használta. Ésszel vívott.
  • Terstyánszky – aki egyébként polihisztor volt – pszichológia tanulmányt írt Dosztojevszkij egyik hőséről.

És akinek ez még mindig nem lenne elég:

  • Szilágyi szeptemberben kezdi meg pszichológiai tanulmányait a Károlin.
  • Terstyánszky 1890-ban született.
  • Szilágyi 1990-ben…

Nem tudom ki hogyan van vele, de számomra nagyon izgalmas ez a történelmi párhuzam:

Terstyánszky Ödön egy élő legenda volt a maga idejében. Az I. világháborúban megsérült a jobb karja, ami kettétörte a sportolói karrierjét. Azonban szívós szorgalommal megtanult bal kézzel vívni és ezután aratta sikereit az ész vívásnak köszönhetően.

Úgy érzem, hogy Szilágyi Áron győzelmével egy hasonló legenda van születőben, akiről már most azt mondják, hogy Ő lehet a “vívás Puskása”… Úgy legyen!

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg a bejegyzést, hogy minél többekhez eljusson.

Fülöp Zoli

 

Mocskos pszichológiai trükk: a hiány elvének alkalmazása a kommunikációban

Egyszer megkérdeztem egy ügyfelet, akit frissen húztam ki a slamasztikából, hogy minek tulajdonítja a sikert – ugyanis volt egyetlen kulcsmondat, amivel a krízist eredményesen kezelni lehetett. Az volt a válasza, hogy szerencsém volt.
Csakugyan? – kérdeztem. Pár napra rá megküldtem neki ezt a rövid cikket, melynek hatására meggondolta magát…

Köztudott, hogy a hiány elve, tudományos nevén pszichológiai reaktancia ördögi eszköz lehet a kommunikációs szakemberek kezében, mellyel akár hisztérikus vásárlási rohamot lehet előidézni – gondolj csak az első iPhone-okért folyó ádáz harcra. De erre az elvre épül minden “limited edition” típusú kampány is.

A probléma lényege, hogy ha valami nehezen elérhető, akkor sokkal jobban vágynak rá az emberek. Némileg leegyszerűsítve a kínálat korlátozásával növelhető a kereslet. Azonban ez még mind semmi ahhoz, ha valami, amit bármikor megszerezhetnénk, egyszer csak nem áll rendelkezésre:

Ekkor a hatás hisztérikus! Őrülten akarják az emberek a valamit. Miért? Erről szól ez a cikk – előre is elnézést, mert talán meglepő lesz: http://pszihomarketing.hu/hianyelve. De mielőtt tovább olvasnád a bejegyzést: feltétlen klikkelj a cikkre, egy perc az egész, aztán gyere vissza és olvass tovább bármi történikhttp://pszihomarketing.hu/hianyelve.

 

Ne “csalj”: ne olvass tovább, hanem klikk a cikkre, aztán gyere vissza, történjék bármi: http://pszihomarketing.hu/hianyelve.

 

Nos? Elolvastad?

Nem, mert nem működik a link? Idézd fel az érzést: ez az amiről beszélek. És ha most itt állna a a link címe helyesen, szinte kivétel nélkül mindenki kattintana, mert jobban kell neki az információ, mint valaha. Mert most már igazán vágyik rá. Ez a hiány elve…

Hogyan alkalmazhatod a hiány elvét etikusan?

Vigyázat! Ez az eszköz alkalmas lehet a manipulatív kommunikációra! Ezért csak nagyon körültekintően és kizárólag az etikai normák betartása mellett javasolt az alkalmazása. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy őszintének kell lenni: csak akkor lehet azt mondani valamiről, hogy kevés van, ha tényleg kevés van – ellenkező esetben hiteltelen az egész.

Fülöp Zoli

ui: kérlek ha tetszett, oszd meg a bejegyzést! Előre is köszönöm!




Switch to our mobile site